A tankönyvek nyelvezete, az általános iskolai tananyag nehézsége és mennyisége manapság nem csak a nyelvi hátránnyal induló gyermekek számára jelent kihívást, ezért a beszédkészség és a szövegértés fejlesztése a legtöbb tantárgy tanításánál kiemelt feladat marad a felső tagozatban is.
A módszertan alapelveinek alkalmazása a magasabb évfolyamokon is lehetővé teszi az adott gyermek nyelvi szintjéhez igazodó tanítást, vagy feladatadást. A szaktantárgyak tanításánál kiemelt feladat a tantárgyi szakszókincs begyakorlása, a gyakran hosszú és bonyolult tankönyvi nyelvezet megértésének segítése. A „lényeg” kiemelése speciális, a Meixner-módszertanban alkalmazott feladatrendszer segítségével történik ( igaz-hamis állítások, szómagyarázatok, szókincsfejlesztő képcsomagok, ellentét és szinonima párok, mondatkiegészítések szövegszintézisek, didaktikus nyelvi játékok).
A matematika tanításánál a nyelvi vagy számolási nehézségekkel küzdő tanulókat gyógypedagógus segíti. A tananyag és a tanítási módszertan összeállítása a szaktanárral közösen gondolkodva, team munkában valósul meg.
Felső tagozatban további segítséget jelent a gyerekeknek a csoportbontás. Így tanítjuk a matematikát, a nyelvtant, a történelmet, a természetismeretet és az idegen nyelvet.
A fejlesztett gyermekek olvasástechnikáját, szövegértését és szókincsét felső tagozatban is minden évben mérjük, és az eredmények alapján döntünk a fejlesztés, a kisebb csoportba kerülés vagy kiegészítő fejlesztő feladatok, tanórai differenciálás szükségességéről.
Az iskola gyógypedagógusai és a szaktanárok évente több alkalommal tartanak team megbeszélést a gyermekekről: ilyenkor fókuszba kerül az adott gyermek teljesítménye, viselkedése, helyzete a csoportban. A megbeszélések alapján tervezzük meg a szükséges változtatásokat, tennivalókat – vagy csak együtt örülünk az elért sikereknek.