Az első nagy feladat a növényzet eltávolítása volt. Bár első pillantásra egyszerűnek tűnt, hamar kiderült, hogy a tó lakói nem szívesen válnak meg régi otthonuktól.
A hatalmas munka után már csak egy üres meder és rengeteg tennivaló maradt. Aki ekkor pillantott a tóra, talán nehezen hitte volna el, hogy néhány nap múlva ismét a kert egyik legszebb része lesz.
A csapat lelkesedése azonban töretlen volt, és gyorsan formát kezdett ölteni az elképzelés. Az üres meder valójában nem a vég, hanem egy új kezdet volt.
Megkezdődött a fólia igazítása, a partvonal kialakítása és a tereprendezés. Aki arra járt, könnyen hihette volna, hogy valamilyen titkos vízügyi expedíció bázisára tévedt. Kövek érkeztek, szerszámok kerültek elő, és mindenki azon dolgozott, hogy a tó újra méltó dísze legyen környezetének.
A munkálatok közben néha úgy tűnt, hogy több föld mozog egyik helyről a másikra, mint egy kisebb útépítés során, de szerencsére minden talicskányi anyag közelebb vitt bennünket a célhoz.
Ahogy telt az idő, a tó egyre inkább kezdett hasonlítani arra, aminek szántuk. A meder végleges formát kapott, a kövek a helyükre kerültek, és minden apró részlet egyre közelebb vitt bennünket az elképzelt végeredményhez.
A munkálatok során természetesen felmerült néhány komoly szakmai kérdés is: elég mély-e a mély rész, megfelelő helyre kerültek-e a kövek, illetve vajon hány talicska földet lehet egyetlen nap alatt megmozgatni anélkül, hogy valaki eltévesztené a számolást.
Aztán elérkezett a várva várt pillanat. A növények elfoglalták új helyüket, a környezet egyre természetesebb képet mutatott, és megérkezett a víz is. Ekkor már mindenki láthatta, hogy a terv valóban kezd valósággá válni.
A tó lassan, de biztosan megtelik vízzel. A korábban üres meder ismét életre kelt, a partok tükröződni kezdtek a vízfelszínen, és napról napra egyre inkább kirajzolódott a készülő látvány.
„Na jó, most már tényleg úgy néz ki, mint egy tó.”
Persze a munka ezzel még korántsem ért véget. Még csak a feltöltés és a berendezés szakaszában járunk. A tó most már egészen más arcát mutatja, mint a munkálatok kezdetén. A víz lassan eléri végleges szintjét, a növények alkalmazkodnak új helyükhöz, és napról napra jobban kirajzolódik az a látvány, amelyet a felújítás kezdetén megálmodtunk.
A következő lépés egy híd megépítése lesz, amely elegánsan ível majd át egyik partról a másikra. Ez nemcsak különleges látványt nyújt majd, hanem még hangulatosabbá teszi a tó környezetét, és új nézőpontból mutatja meg a vízpart szépségét.
Ha pedig minden a tervek szerint halad, hamarosan aranyhalak is birtokba veszik új otthonukat. Ők lesznek az első hivatalos lakók, akik valószínűleg nem fognak panaszkodni a kilátásra, sem a környezet minőségére.
A munkafelügyelő jelentése
És végül, de nem utolsósorban szót kell ejtenünk a projekt legfontosabb szereplőjéről: a munkafelügyelőről.
Miközben a csapat lapátolt, igazított, köveket pakolt és fóliát rendezett, ő rendíthetetlen nyugalommal figyelte az eseményeket. Néha árnyékból, néha kényelmes fekvőpozícióból ellenőrizte a munkafolyamatokat.
Szakmai módszerei elsőre szokatlannak tűnhetnek. Nem használ mérőszalagot, nem vezet munkanaplót, és egyetlen talicskát sem tolt meg. Viszont rendkívüli tehetsége van ahhoz, hogy pontosan ott pihenjen, ahol a legnagyobb szükség van a felügyeletre.
Munkamorálja példaértékű. Reggel ellenőrzi a területet, napközben stratégiai helyeken tart pihenőt, majd délután ismét szemrevételezi az elkészült munkát. Mindezt olyan magabiztossággal teszi, hogy senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni a szakértelmét.
„Folytassák csak. Én figyelek.”
A tó története tehát még nem ért véget. A víz már megérkezett, a növények gyökeret eresztenek, a híd tervei készen állnak, az aranyhalak pedig talán már csomagolnak. Mi pedig izgatottan várjuk a következő fejezetet, amikor a tó végleg elfoglalja méltó helyét az iskola kertjében.
